Ha már suli.
Érdeklődő anyaként ugye jelentkeztem a szülői munkaközösségbe. Ez kb. heti szinten egy megbeszélést jelent. Az iskolai események, ünnepségek gyakorisága miatt azonban ez néha több is. Olyannyira, hogy a nemzetközi napon a munkaközösség anyáinak előadásaként az is felvetődött, hogy nem éneklünk vagy táncolunk, hanem egyszerűen felvonulunk a színpadra a székeinkkel és meetingelünk egy jót. Mert ez már úgyis nagyon megy, nem kell újabb találkozó a begyakorlásához.
Fénykép ügyben még mindig hatalmas elmaradásaim vannak Balit illetőleg. Addig is, a lelkiismeretemet megnyugtatandó, mesélek egy kicsit.
A képen egy közönséges pálmasodró, indonéz nevén luwak látható. Igen-igen, kávé ínyenceknél már harangoznak! Ez az a kis állat, amely nélkül a Kopi Luwak, azaz a híres Luwak kávé nem lenne az, ami. Wikipédia barátunk a következőket mondja:
"A pálmasodró nyersen fogyasztja el a kávébabot, amikor az még vörös színű. Csak a puha héját emészti meg; a többi áthalad bélrendszerén, majd az állat kiüríti. A különleges kávészemeket kereső dolgozók kézzel válogatják ki az aranyat érő végterméket az ürülékből (amit előbb persze meg is kell találni). A Kopi Luwak rajongói szerint ez a nem túl szalonképes, ám annál természetesebb gyártási folyamat adja a kávé különleges zamatát. Egy kiló ebből az indonéz csodából 1320 dollárba kerül, és ahol lefőzve kaphatunk ilyen különlegességet, ott egy csésze Kopi Luwak ára minimum 50 dollár."
Hát őszintén nem emlékszem, hogy Balin, ahol a fenti kis állatot fényképeztük egy fűszerkertben, mennyiért vesztegették cseppjét, de valahogy ott és akkor nem is nagyon akartam megkóstolni. Ellenben ittam gyömbéres kávét, ami valami álom volt. Annyira selymes, kellemes tejeskávé ízű volt, hogy rákérdeztem, hogy tejet is tettek-e bele, de biztosítottak róla, hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése