Kína 6.

Utolsó állomásunk Sanghaj volt. Elvileg egy kellemes két órás repülőút után, este 7-re érkeztünk volna meg, ha a mostoha időjárási körülmények miatt nem kellett volna 6 órát várnunk a felszállásra. Még szerencse, hogy az étteremben, ahova behúzódtunk, és kétszer is megvacsoráztunk, volt konnektor, így legalább a gyerekek kényelmesen tudtak játszani a laptopon, mikor a kártyázást már nagyon untuk. A szállodában hajnali kettő körül a recepcióson kívül nem volt más, csendes volt minden. A becsekkolás után felküzdöttük a bőröndöket a szobába. A berendezés modern volt és úgy tűnt, mintha még senki nem lakott volna ott. Aztán a szekrényben  megláttunk valamit, és arra gondoltunk, hogy lehet, hogy azért ilyen kihalt minden, mert a többi vendég nem fedezte fel ezt:

Másnap reggel még alig indultunk el az autóval, már sajnáltam, hogy csak két napot töltünk itt. Egyrészt így kimaradt a Világkiállítás, másrészt a jó kis sétálgatós, szemlélődős városnézés is. Utóbbi főleg azért, mert a második nap egész nap esett. Nem mondom, elszántak voltunk, és nem törődtünk az időjárással, de más lett volna szép időben...
A Sanghaj Múzeumban kezdtünk, aminek már az épülete is érdekes. Az alsó része egy négyzet, ami a földet szimbolizálja, felette pedig egy korong alakú emelet van, a menny jelképe.

A kiállítások felölelik az egész kínai kultúrát. A több ezer éves bronztárgyaktól kezdve, a kerámiákon, pecséteken, festményeken, pénzeken, bútorokon keresztül, egészen az ország területén élő 56 különböző etnikai csoport népviseletéig, rengeteg minden látható. Mindez olyan formán tálalva, hogy a gyerekek is nagyon élvezték.

 

 

 

Innen a Yu Yuan kertbe mentünk, amit egy bazárrengeteg vesz körül. A porított kígyótól a turistáknak szánt bóvlikig itt minden megtalálható.

 

 

A kert nagyon pici, viszont baromi zegzugos, a bazár épületei pedig érdekesek, viszont a tömeget nagyon utáltuk, így hamar menekülőre fogtuk.

 

 

 

A kínai konyhát illetően nekem itt tudtak a leginkább a kedvemben járni. Állítólag az északi részre az jellemző, hogy sok húst esznek, délebbre pedig a zöldségek dominálnak. Nem tudom, hogy ez-e az ok, de mindenesetre a padlizsánt istenien készítik.

 

 

Délután megnéztük a leghíresebb helyi templomot, a Jade Buddháét. A névadó két szobor Burmából származik, és persze fényképezni nem lehet őket. A helyet 1980-ban nyitották meg, 30 év szünet után. Jelenleg 100 szerzetes szolgál itt. Szeretem az ilyen kis oázisokat a nagyváros közepén.

 

Este egy akrobata show-ra mentünk, ami végül egy komplett cirkuszi produkciónak felelt meg. A bűvésztől a légtornászig volt minden, fantasztikus látvánnyal, zenével, kosztümökkel. A fiúknak azt hiszem ez az előadás volt az egyik kedvencük.