Vásárlás

Én igazán szeretek vásárolni, de ezek a drága kis indonézek nagyon el bírják venni a kedvem.

A boltok többségében az a szokás, hogy millió eladó sertepertél a polcok között, és ha meglátják, hogy valahol leállsz, akkor rögtön ugranak és segíteni akarnak.

Van, hogy elég az ő részlegük mellett elmenni, és szinte kiugranak az áru mögül a szokásos mosollyal, köszönéssel, és kérdő tekintettel.

Higgyétek el, hogy egy idő után roppant idegesítővé válik, hogy nem bírsz megtenni három métert az egyik dologtól a másikig, hogy legalább egy, de néha több eladó ne lihegne a nyakadba.

Tegnap törülközőt akartam venni a Carrefourban. Ez olyan bolt, mint nálunk a Cora vagy az Auchan. Otthon ha akarsz se nagyon bírsz eladót fogni. Na itt más a helyzet. Kézbe vettem egy nekem tetsző darabot, erre rögtön oda jött az illetékes. Basszus max. fél méterre volt tőlem és hiába mondtam, hogy köszönöm, boldogulok, mosolyogtam, intettem, minden... nem tágított. Ráadásul még beteg is volt, szájmaszk is volt rajta. Az aurám hangosan sikoltozott, hogy lépjen már ki belőle, de süket fülekre talált. Végül a kezébe nyomtam a türcsit, így nyertem egy kis időt amíg összehajtogatta és visszatette, én pedig elszaladtam egy másik polchoz, ahol levettem egy hasonlót, majd mentem fizetni.

folyt. köv.