Lusta és antiszociális?

Mármint az lennék?

Remélem nem, inkább csak más...

A kérdés úgy vetődött fel, hogy tegnap este vendégeink voltak. J. egyik kollégája a feleségével és két fiával. A nagyobbik 9 éves, a kicsi olyan 8 hónap körüli. Bosnyák származásúak, de 10 éve Ausztráliában élnek, onnan jöttek ők is ide, szintén egy évre.

1 hónapja vannak Jakartában, és elmondásuk szerint halálra unják magukat. A lány fél évet ígért a férjének, hogy addig bírja munka nélkül, de már keresi a lehetőséget az itteni egyetemen valami part-time melóra. Otthon ugyanis szintén az egyetemen dolgozik. Már most honvágyuk van, hiányoznak a barátok, a sűrű "social life".

Én bizony őszintén elmondtam, hogy remekül megvagyok a munkám nélkül. Teljesen kitölti a napomat a gyerekek suliba hurcolása, a délelőtti edzések, bevásárlás, főzés, a délutáni közös játék és tanulás. Hétvégenként meg szeretünk itthon punnyadni, egyszerűen csak együtt lenni, vagy néha felkerekedünk és kirándulunk.

Az esti csaj bulikra illetve közös lányos hétvégékre pedig kerek perec kijelentettem, hogy számomra ez elég fura, hiszen szeretem a férjemet, alig vagyunk együtt, én bizony inkább az ő társaságát preferálom, bár nem zárkózom el alkalmanként 1-1 hasonló programtól.

Végül abban maradtunk, hogy a gyerekeket néha jól összeeresztjük, úgyis közel lakunk, és mi is kávézunk majd. Addig is összeállítok nekik egy listát, hogy hova tudnak menni, ha már nagyon nem bírják a négy fal között.