A fényképalbum még mindig "under construction", mert ketten 1300 képet csináltunk. Legalább a 3/4 kuka lesz, de még akkor is rengeteg marad, amit rendezni kell.
Szóval:
Szombaton korán keltünk, hogy 8-kor kényelmesen indulhassunk a reptérre. A belföldi terminált nemrég építették. Hatalmas terek, fény, egészen más, mint a nemzetközi, ami inkább egy kis, vidéki reptér benyomását kelti megérkezéskor. Egyetlen hibája, hogy nincsenek székek, csak az éttermeknél.
Utaztatónkul az Asian Airlines-t választottuk megbízhatósága és viszonylag jó árai miatt. A honlapjuk is korrekt, az ülőhelyeinket előre lefoglaltuk.
A gép kis késéssel indult, de mintegy másfél óra múlva már Balin voltunk. Csomagjaink összegyűjtése után Gyurival találkoztunk az előtérben, aki utunk során az idegenvezetőnk volt. Szintén az internet segítségével találtam rá és vettem fel vele a kapcsolatot. Két éve fordított hátat az otthoni taposómalomnak, és Balit választotta, mint mondta, itt szeretne meghalni. Mielőtt bárki rosszra gondolna, ép és egészséges, sőt, a humora is kitűnő, mert azt is hozzá tette, hogy vonatbalesetre gondolt. No igen, a szigeten nincs vasút.
Elvitt bennünket az Aston Bali szállodába, ahol a szobafoglalásunk volt. Nem tudom milyen meggondolásból, de nem nagyon lehet olyan szállást találni, ahol családi szoba van, így kénytelenek voltunk két külön szobát kérni. Miután anno lefoglaltuk, a Bali fórumot olvasva kicsit megijedtem, mert állítólag jellemző, a túlfoglalás és 1-2 éjszakára máshova irányítják az utazókat, míg felszabadul az eredetileg áhított hely. Szerencsénk volt, mert két remek szobát kaptunk, ráadásul majdnem egymás mellett. A fiúk azonnal a medence felé vették az irányt, én pedig kipakoltam.
Gyuri egy óra múlva jött értünk, és indultunk Kutára, Ricsi papához. Ő egy remek magyar éttermet vezet a szigeten. Szenvedélye a főzés, amiért a jó kis magyar ízekre kiéhezett gyomrunk nagyon hálás volt. B. és én a csipetkés gulyást választottuk, G. rántott karajt, J. pedig gombás szeletet. Szakácsunk még arra is külön figyelt, hogy J. lisztérzékeny. A fenséges vacsorától eltelve alig tudtunk mozdulni, így Gyuri visszavitt bennünket a szállodába, ahol mindannyian kiterültünk.
Izgalmak nélkül mit ér a nyaralás… így B. gondoskodott erről is. Szegény, feltehetően a gyors evés miatt, az este folyamán kidobta a rókát. Utána viszont megkönnyebbülten, bár még egy kicsit a hasát fájlalva hajtotta álomra a fejét.
A vasárnap a pihenés jegyében telt. Reggeli után célba vettük a medencét, ahonnan a fiúkat csak a tenger felé lehetett kimozdítani. Igen, tenger, mert a sziget ezen oldalán nem az óceán van. A víz itt úszásra nem nagyon alkalmas, inkább csak vízi sportokra. Aznap éppen apály volt, így szép hosszan be tudtunk sétálni, egészen a mesterséges hullámtörőig. A hibát ott követtük el, hogy a séta előtt nem kentük be magunkat ismét. Estére a főtt rák hozzánk képest rózsaszínnek tűnt. Az igazság az, hogy hozzászoktunk, hogy Jakartában nem lehet még csak igazán barnulni sem, mert olyan nagy a szmog, hogy szegény napsugarak nehezen tudnak áthatolni rajta. Hát itt másként van...
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése