Úgy tűnik beindult a szezon. :-) Party, party hátán.
Két hete szülinapoztunk. Az elmúlt hétvégén J. főnöke hívott meg bennünket, most szombaton délelőtt egy kis magyar csapat hozzánk jön augusztus 20-át ünnepelni, délután pedig újabb szülinapi bulira, illetve az azt követő vacsorára megyünk.
Thomasék (J. főnöke) egy gyönyörűen berendezett házban laknak. Olyan mázliuk volt, hogy az előző lakó mindent ott hagyott és iszonyat jó ízlése volt! Szép, helyi készítésű fa bútorok, jobbnál jobb képek, teljesen az én ízlésvilágom. Az egyedüli negatívum, hogy a medence nagyon kicsi, ráadásul az utcai oldalon van, a házból nem is lehet rendesen rálátni.
Egy két éves kislányuk és két, a mieinkhez hasonló korú fiúk van. Gyermekeink a vendégség végére kezdtek oldódni.
J. szeptember első két hetében Bangladesbe megy. A hír eléggé letaglózott, de próbáltam azzal elviccelni, hogy legalább jobban fogja értékelni az utána következő szingapúri kiruccanásunkat.
Tegnap elkészítettem a fiúk magyar tanmenetét. Hát... Én kis naív, azt hittem, hogy majd heti 2-3 alkalom elég lesz. Tévedtem. Lényegében szinte minden nap foglalkoznunk kell valamelyik tantárggyal, különben sosem végzünk. Még az a szerencse, hogy matekból már most olyanokat csinálnak a suliban, amit az otthoni könyv szerint szépen lassan kellene megtanulniuk, így azt inkább csak elmélyíteni kell, nem újat tanítani. A mumus tárgy a magyar, pontosabban az írás és a nyelvtan. Itt az iskolában nem írott, hanem nyomtatott betűkkel írnak. G-nek könnyebb, mert ő két év alatt jól begyakorolta a "rendes" írást, de szegény B. kicsit meg van zavarodva. Az ő esetében erősen foglalkoztat a gondolat, hogy ha egy év leteltével megyünk haza, akkor nem osztályozó vizsgát kellene tennie, hanem ott kellene folytatnia, ahol abba hagyta. Az új osztályából korban nem lógna ki, viszont a barátok elvesztése miatt lehet, hogy nem lenne túl jó. Jaj-jaj, nehéz okosnak lenni.
Két hete szülinapoztunk. Az elmúlt hétvégén J. főnöke hívott meg bennünket, most szombaton délelőtt egy kis magyar csapat hozzánk jön augusztus 20-át ünnepelni, délután pedig újabb szülinapi bulira, illetve az azt követő vacsorára megyünk.
Thomasék (J. főnöke) egy gyönyörűen berendezett házban laknak. Olyan mázliuk volt, hogy az előző lakó mindent ott hagyott és iszonyat jó ízlése volt! Szép, helyi készítésű fa bútorok, jobbnál jobb képek, teljesen az én ízlésvilágom. Az egyedüli negatívum, hogy a medence nagyon kicsi, ráadásul az utcai oldalon van, a házból nem is lehet rendesen rálátni.
Egy két éves kislányuk és két, a mieinkhez hasonló korú fiúk van. Gyermekeink a vendégség végére kezdtek oldódni.
J. szeptember első két hetében Bangladesbe megy. A hír eléggé letaglózott, de próbáltam azzal elviccelni, hogy legalább jobban fogja értékelni az utána következő szingapúri kiruccanásunkat.
Tegnap elkészítettem a fiúk magyar tanmenetét. Hát... Én kis naív, azt hittem, hogy majd heti 2-3 alkalom elég lesz. Tévedtem. Lényegében szinte minden nap foglalkoznunk kell valamelyik tantárggyal, különben sosem végzünk. Még az a szerencse, hogy matekból már most olyanokat csinálnak a suliban, amit az otthoni könyv szerint szépen lassan kellene megtanulniuk, így azt inkább csak elmélyíteni kell, nem újat tanítani. A mumus tárgy a magyar, pontosabban az írás és a nyelvtan. Itt az iskolában nem írott, hanem nyomtatott betűkkel írnak. G-nek könnyebb, mert ő két év alatt jól begyakorolta a "rendes" írást, de szegény B. kicsit meg van zavarodva. Az ő esetében erősen foglalkoztat a gondolat, hogy ha egy év leteltével megyünk haza, akkor nem osztályozó vizsgát kellene tennie, hanem ott kellene folytatnia, ahol abba hagyta. Az új osztályából korban nem lógna ki, viszont a barátok elvesztése miatt lehet, hogy nem lenne túl jó. Jaj-jaj, nehéz okosnak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése