Úgy tűnik, hogy az indonéz szolgáltatók nem szeretnek engem.
Hónapok óta nem tudok sms-t küldeni, mert valamit elrontottak a központban. Eddig reménykedtem, hogy csoda történik, de nem... Kénytelen leszek bemenni valami irodába és reklamálni, csak ki kell derítenem, hogy pontosan hova, és szereznem kell egy kedves indonézt is, aki elkísér és tolmácsol.
Néhány napja az internettel is gondjaim adódtak. Bármilyen honlapot el tudtam érni, kivéve a blogspotot, ezért se írni nem tudtam ide, se olvasni a kedvenc blogomat.
Ma próba cseresznye alapon klikkoltam, hátha, és működik! Így legalább nem lyukad ki az oldalam, legalábbis a kíváncsiságtól nem.
Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökön a céges feleségekkel elmentünk ebédelni. Egy olasz étterembe szervezték a bulit, amiről mindenki áradozott, hogy milyen szuper. Elsőként az árak voltak meglepőek, ugyanis a drága pláza, drága éttermeihez képest is magasabbak voltak. Következett a kaja, ami számomra akkora csalódás volt, hogy sem a levest, sem a következő fogást nem ettem meg teljesen, mert nem ízlett. Mondjuk ezzel nem voltam egyedül, mert mellettem az új, olasz kolléga felesége ült, aki az elmúlt három évét Rómában töltötte, és ő sem volt elájulva a feltálalt étkektől. Végül jött a fekete leves. Olyan ételmérgezést kaptam, hogy három napig görcsökben fetrengtem, és semmi sem maradt meg bennem. Öröm az ürömben, hogy így legalább lendületet kaptam a karácsonyi kalória bumm-ra való felkészülésre, és sikeresen szűkül a gyomrom, és a körméretem is. :-)
Hónapok óta nem tudok sms-t küldeni, mert valamit elrontottak a központban. Eddig reménykedtem, hogy csoda történik, de nem... Kénytelen leszek bemenni valami irodába és reklamálni, csak ki kell derítenem, hogy pontosan hova, és szereznem kell egy kedves indonézt is, aki elkísér és tolmácsol.
Néhány napja az internettel is gondjaim adódtak. Bármilyen honlapot el tudtam érni, kivéve a blogspotot, ezért se írni nem tudtam ide, se olvasni a kedvenc blogomat.
Ma próba cseresznye alapon klikkoltam, hátha, és működik! Így legalább nem lyukad ki az oldalam, legalábbis a kíváncsiságtól nem.
Történt ugyanis, hogy múlt csütörtökön a céges feleségekkel elmentünk ebédelni. Egy olasz étterembe szervezték a bulit, amiről mindenki áradozott, hogy milyen szuper. Elsőként az árak voltak meglepőek, ugyanis a drága pláza, drága éttermeihez képest is magasabbak voltak. Következett a kaja, ami számomra akkora csalódás volt, hogy sem a levest, sem a következő fogást nem ettem meg teljesen, mert nem ízlett. Mondjuk ezzel nem voltam egyedül, mert mellettem az új, olasz kolléga felesége ült, aki az elmúlt három évét Rómában töltötte, és ő sem volt elájulva a feltálalt étkektől. Végül jött a fekete leves. Olyan ételmérgezést kaptam, hogy három napig görcsökben fetrengtem, és semmi sem maradt meg bennem. Öröm az ürömben, hogy így legalább lendületet kaptam a karácsonyi kalória bumm-ra való felkészülésre, és sikeresen szűkül a gyomrom, és a körméretem is. :-)
Fel merem tételezni, hogy azok áradoztak az étteremről, akik még nem voltak olasz étteremben... Fogyás ide vagy oda, a három napos kínlódást nem irigylem! (Pedig rám férne, haha)
VálaszTörlésAz első megjegyzésem nekem is az volt, hogy szegény expatok, még tuti nem ettek jót életükben. Se olasz, se másmilyen kaját...
VálaszTörlés