A kulturális különbségek néha roppant zavaróak, sőt, idegesítőek tudnak lenni.
A fő szabály: türelem! Az indonézeknek végtelen…
Egy ideje megint hallottam az egereket a padláson. Kellett egy hét, mire végre kijöttek az irtók. Egy példányt sikeresen el is fogtak, azóta se láttam őket, annak ellenére, hogy már másnap mondtam, hogy ez csak részeredmény, tessék visszajönni és kitenni megint a csapdát. Ez két hete volt, azóta a kisállatok szerintem családot is alapítottak.
J. vadi új, nagyon drága telefonja kb. három hónapig bírta, majd beadta a kulcsot. Elvitte a szervizbe, ahol több, mint két hónapba tellett megjavítani, úgy, hogy háromszor is megpróbálták visszaadni működésképtelen állapotban.
Új kollégáék már nagyon költöznének be a házukba, elegük van a szállodából. Nem értettük mi sem, hogy mi tart ennyi ideig, hiszen most újították fel az egészet, legfeljebb egy minimális takarítás kell. Egyik nap el is mentek megnézni, hogy mi a helyzet. Az egész takarító brigád éppen a tv előtt ült…
Aki nem bírja, ha ellent mondanak neki, az itt élvezkedhet. Még ha nem is értenek egyet, akkor is olyan választ adnak, amiről azt gondolják, hogy a kérdező azt várja tőlük. Az eldöntendő kérdésekre, amennyiben valójában nem lenne a válasz, valószínűbb, hogy talánt fogsz hallani.
A gyanútlan turista először azt gondolja, hogy milyen aranyos népek az itteniek, hiszen állandóan mosolyognak. Na persze, ne dőljünk be nekik. Sokszor így leplezik, hogy fogalmuk sincs, hogy mit akarsz, vagy éppen kényelmetlenül érzik magukat a viselkedésed, vagy a szavaid miatt.
Az egyik halálom a tülekedés, illetve a másik teljes negligálása. Ha ki akarsz lépni egy üzletből, akkor ne várd, hogy az éppen befele igyekvők majd udvariasan félre állnak és kiengednek. Örülj, ha nem sodornak vissza! Ha pedig te is befele mész, akkor vigyázz, mert lazán az arcodba csapódhat az ajtó, nem fogja senki tartani neked. Sorban álláskor (már ha azt hiszed, hogy van sor) ne csodálkozz, ha valaki simán eléd ugrik.
Végül az ember hajlamos azt hinni, hogy csupa buta, bunkó emberrel van körülvéve. Tévedés! A különbségek egy része az eltérő kultúrából ered. Míg nálunk az orrtúrás gusztustalan, addig itt a zsebkendő nyilvános használata illetlen. A butaság pedig relatív. Sajnos a többség iskolázatlan, mert egyszerűen anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy középiskolába, pláne egyetemre küldjék a gyerekeiket. Az indonéz suliban amúgy sem motiválnak a gondolkodásra. Fogadj el mindent úgy, ahogy mondanak, ne kérdezz. Csak semmi kreativitás, egyénieskedés. Ússzál az árral, menj a többséggel. A vallás is azt tanítja, hogy Isten szaván kívül nincs más akarat, minden eleve elrendeltetett.
A fő szabály: türelem! Az indonézeknek végtelen…
Egy ideje megint hallottam az egereket a padláson. Kellett egy hét, mire végre kijöttek az irtók. Egy példányt sikeresen el is fogtak, azóta se láttam őket, annak ellenére, hogy már másnap mondtam, hogy ez csak részeredmény, tessék visszajönni és kitenni megint a csapdát. Ez két hete volt, azóta a kisállatok szerintem családot is alapítottak.
J. vadi új, nagyon drága telefonja kb. három hónapig bírta, majd beadta a kulcsot. Elvitte a szervizbe, ahol több, mint két hónapba tellett megjavítani, úgy, hogy háromszor is megpróbálták visszaadni működésképtelen állapotban.
Új kollégáék már nagyon költöznének be a házukba, elegük van a szállodából. Nem értettük mi sem, hogy mi tart ennyi ideig, hiszen most újították fel az egészet, legfeljebb egy minimális takarítás kell. Egyik nap el is mentek megnézni, hogy mi a helyzet. Az egész takarító brigád éppen a tv előtt ült…
Aki nem bírja, ha ellent mondanak neki, az itt élvezkedhet. Még ha nem is értenek egyet, akkor is olyan választ adnak, amiről azt gondolják, hogy a kérdező azt várja tőlük. Az eldöntendő kérdésekre, amennyiben valójában nem lenne a válasz, valószínűbb, hogy talánt fogsz hallani.
A gyanútlan turista először azt gondolja, hogy milyen aranyos népek az itteniek, hiszen állandóan mosolyognak. Na persze, ne dőljünk be nekik. Sokszor így leplezik, hogy fogalmuk sincs, hogy mit akarsz, vagy éppen kényelmetlenül érzik magukat a viselkedésed, vagy a szavaid miatt.
Az egyik halálom a tülekedés, illetve a másik teljes negligálása. Ha ki akarsz lépni egy üzletből, akkor ne várd, hogy az éppen befele igyekvők majd udvariasan félre állnak és kiengednek. Örülj, ha nem sodornak vissza! Ha pedig te is befele mész, akkor vigyázz, mert lazán az arcodba csapódhat az ajtó, nem fogja senki tartani neked. Sorban álláskor (már ha azt hiszed, hogy van sor) ne csodálkozz, ha valaki simán eléd ugrik.
Végül az ember hajlamos azt hinni, hogy csupa buta, bunkó emberrel van körülvéve. Tévedés! A különbségek egy része az eltérő kultúrából ered. Míg nálunk az orrtúrás gusztustalan, addig itt a zsebkendő nyilvános használata illetlen. A butaság pedig relatív. Sajnos a többség iskolázatlan, mert egyszerűen anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy középiskolába, pláne egyetemre küldjék a gyerekeiket. Az indonéz suliban amúgy sem motiválnak a gondolkodásra. Fogadj el mindent úgy, ahogy mondanak, ne kérdezz. Csak semmi kreativitás, egyénieskedés. Ússzál az árral, menj a többséggel. A vallás is azt tanítja, hogy Isten szaván kívül nincs más akarat, minden eleve elrendeltetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése