Pembantu

Már néhányszor említettem a személyzetet, indonézül a pembantukat.

Egy külföldi, mint mi is, igencsak vonzó főnök lehet számukra. Egyrészt általában nem vagyunk hozzá szokva, hogy valakinek „parancsolgassunk”, így a helyi munkaadókhoz képest egyenrangú a viszonyunk az alkalmazottakkal. Másrészt afelett érzett lelkiismeret furdalásunkban, hogy mégis valaki más végzi el helyettünk az amúgy teljesen hétköznapi dolgokat, hajlamosak vagyunk túlfizetni őket.

A jó pembantu szinte láthatatlan. Jelenléte csak a kitakarított lakásból, a frissen mosott és vasalt ruhák halmazából látszik. Vannak akik nehezen viselik, hogy semmi privát szférájuk, mert valaki mindig ott serte-pertél mellettük. Nekünk szerencsénk van, mert a mi made-ünk olyan diszkrét, hogy néha a padló állapotából sem tűnik fel, hogy ott járt. :-) Többször megfordult a fejemben, hogy minek is alkalmazzuk, hiszen én is remekül tudok takarítani és mosni, sőt … de ugye nem lehetünk kulturálisan érzéketlenek.

És, hogy milyen hálásak tudnak lenni! A minap ment férjhez J. egyik kollégájának házvezetőnője. Természetesen adtak neki extra szabadságot a nagy eseményre. Hajnalban érkezett az sms az ifiasszonytól: „Thank You Mam, I have a great sex.” :-)