Mondtam már, hogy karácsonykor haza megyünk?
A fiúk nagyon örülnek, mert már igencsak hiányolják a barátaikat, és persze a rokonságot is. A legizgatottabb viszont tuti én vagyok. A repjegyek már szinte tapintható távolságban vannak, csak az utazási iroda ügyintézője bénázik, így még kicsit izgulhatunk, hogy a kinézett járatokra tényleg legyen helyünk.
A következő aggodalmam a "malackór". Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, biztonságban éreztem magunkat. Az előttünk álló hosszú út, átszállások, forgalmas repterek, nem beszélve a magyar határon kopogtató járványról, elgondolkodtattak. Eddig csak a kötelező oltásokat kaptuk meg, ami tekintve a jelenlegi tartózkodási helyünket, azért alapban sem kevés. Nosza, felhívtam a klinikánkat, hogy milyen oltóanyagot használnak, mert ugye abból is van már jópár. És ekkor kicsit pofára estem, merthogy itt nincs oltóanyag, max. a szezonális ellen tudnának beoltani. No, legalább az esetleges mellékhatások miatt nem kell aggódnom!
Elvileg már megkezdődött az esős évszak, gyakorlatilag az idő nem sokat változott. Állítólag Jakartában inkább csak decemberben és januárban esik sokat. Majd meglátjuk. Tegnap azért volt egy kis zuhé, ami pont arra volt elég, hogy a fiúk a fociedzés végére olyan sárosak lettek, mint a ... szóval nagyon. Én nézőként az időjárást élveztem leginkább. Sütött a nap, de kellemes hűvös szellő fújt. Ja igen, Gergő is elkezdte kergetni a labdát, mert januártól indul a Coca-Cola Kupáért való verseny, az itteni nemzetközi sulik között. Először nem nagyon akaródzott neki, lustaság fél egészség ugye, de a tornatanár és az osztályfőnök együttes javaslata meghatotta.
Bali most a változatosság kedvéért a zenetanártól kapott oklevelet, mondván, hogy egyre bátrabban szerepel az óráin.
A mai, helyi on-line újságokat olvasva, több cikk is a müezinekkel, és a mecsetek hangszóróival foglalkozott. Teljesen meglepődtem, hogy az olvasói kommentekben a helyiek is inkább ellenzik ezeket, mintsem támogatnák. Mondjuk mi már immunisak vagyunk, de J-nek most érkezett egy új kollégája, aki egyelőre az egyéb zajokra is panaszkodott. Szegény, pedig a hajnali müezinből még nem is kapott ízelítőt. Ma mutogatnak neki házakat, kíváncsi vagyok, hogy hova fog költözni. Van ugyanis egy "elátkozott" is. :-) Eddig két munkatárs ment már rövid időn belül haza, nem önszántából, miután éppen csak, hogy beköltöztek.
A fiúk nagyon örülnek, mert már igencsak hiányolják a barátaikat, és persze a rokonságot is. A legizgatottabb viszont tuti én vagyok. A repjegyek már szinte tapintható távolságban vannak, csak az utazási iroda ügyintézője bénázik, így még kicsit izgulhatunk, hogy a kinézett járatokra tényleg legyen helyünk.
A következő aggodalmam a "malackór". Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, biztonságban éreztem magunkat. Az előttünk álló hosszú út, átszállások, forgalmas repterek, nem beszélve a magyar határon kopogtató járványról, elgondolkodtattak. Eddig csak a kötelező oltásokat kaptuk meg, ami tekintve a jelenlegi tartózkodási helyünket, azért alapban sem kevés. Nosza, felhívtam a klinikánkat, hogy milyen oltóanyagot használnak, mert ugye abból is van már jópár. És ekkor kicsit pofára estem, merthogy itt nincs oltóanyag, max. a szezonális ellen tudnának beoltani. No, legalább az esetleges mellékhatások miatt nem kell aggódnom!
Elvileg már megkezdődött az esős évszak, gyakorlatilag az idő nem sokat változott. Állítólag Jakartában inkább csak decemberben és januárban esik sokat. Majd meglátjuk. Tegnap azért volt egy kis zuhé, ami pont arra volt elég, hogy a fiúk a fociedzés végére olyan sárosak lettek, mint a ... szóval nagyon. Én nézőként az időjárást élveztem leginkább. Sütött a nap, de kellemes hűvös szellő fújt. Ja igen, Gergő is elkezdte kergetni a labdát, mert januártól indul a Coca-Cola Kupáért való verseny, az itteni nemzetközi sulik között. Először nem nagyon akaródzott neki, lustaság fél egészség ugye, de a tornatanár és az osztályfőnök együttes javaslata meghatotta.
Bali most a változatosság kedvéért a zenetanártól kapott oklevelet, mondván, hogy egyre bátrabban szerepel az óráin.
A mai, helyi on-line újságokat olvasva, több cikk is a müezinekkel, és a mecsetek hangszóróival foglalkozott. Teljesen meglepődtem, hogy az olvasói kommentekben a helyiek is inkább ellenzik ezeket, mintsem támogatnák. Mondjuk mi már immunisak vagyunk, de J-nek most érkezett egy új kollégája, aki egyelőre az egyéb zajokra is panaszkodott. Szegény, pedig a hajnali müezinből még nem is kapott ízelítőt. Ma mutogatnak neki házakat, kíváncsi vagyok, hogy hova fog költözni. Van ugyanis egy "elátkozott" is. :-) Eddig két munkatárs ment már rövid időn belül haza, nem önszántából, miután éppen csak, hogy beköltöztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése