Kína 4.

Az utolsó fővárosban töltött napunkon megnéztük a császár nyári palotáját, ahova kiruccanhatott a Tiltott Városból. Nagy része egy hatalmas tó, amit hajóval szeltünk át. Hegyek veszik körül, és a területén különböző épületek vannak. Eredetileg nagyon csendes, békés, felfrissülésre remek hely lehetett, de így nyáridőben a turisták tömött sorokban tapossák egymást.

Ezután következett a tradicionális lakónegyed, a Hutong meglátogatása. Riksára pattantunk,

és elvittek egy helyi családhoz, ahol elmagyarázták a hagyományos házak felépítését. Oké, hogy totál figyelembe vették a feng shui alapelveit az építésnél, például a rossz szellemeket ilyen fal állítja meg a bejárat után:

de majdnem infarktust kaptam, amikor elárulták, hogy 1-1 ilyen épület ára 2o M jüan körül mozog, ami kb. 8oo M  Forint. Hát ha fizetnének, akkor esetleg hajlandó lennék beköltözni, de csak igen rövid időre. Wc például csak közös van, az utcán. (Bár van ahol már beépítették.) Ki is próbáltam, remek volt. A három guggolóst nem választja el semmi, még egy függöny sem, így remekül lehet társadalmi életet élni székelés közben.

Felmentünk a Dobtoronyba is, aminek időjelző szerepe volt anno. A reggeli és délutáni dobszó a munka kezdetét és végét jelezte. Szerencsénk volt:

Az út során természetesen nem maradhattak ki a különböző bemutatók sem, ahol a turista elsődleges célja ugyan a kultúra mélyebb megismerése, a helyiek viszont eladni szeretnének.

A teaház izgalmas volt, sok finomságot kóstoltunk, majd horror áron vásároltunk is egy keveset.

Kína a világ selyemtermelésének 72%-át adja, így megismerkedtünk a Bombyx mori csodálatos átalakulásával is. Sajnos nem vettünk selyempaplant, pedig az egyik szállodában azzal takaróztunk, és valóban isteni. Szóval ezért még vissza kell mennünk. :-) Itt Gergő segít a nyújtásban:

Ilyet sem hoztunk, pedig mondtam, hogy akár a kék, akár a zöld, de még a barna is tetszik:

Voltunk bútorkészítő műhelyben. Hát igen, ezek is a gyengéim:

Aztán megtanultuk az édesvízi és tengeri gyöngyök közötti különbséget, és itt el is csábultunk.(-tam) :-)

Pekingből Xi An-ba mentünk tovább, belföldi járattal. Életem eddigi legszigorúbb ellenőrzésén estem át. Annak ellenére, hogy nem sípolt a kapu, a vámos csaj teljesen letapizott. Olyan szinten simogatta végig az egész testemet, hogy tuti belepirultam. J. se úszta meg, de legalább elmondhatja, hogy egy helyes kínai csajjal került szoros közelségbe. :-)
Mindenkitől elkoboztak minden folyadékot, még a mini kiszerelést is. Nekem a bent felejtett naptejem bánta a szigort. A váróterembe mögöttem amerikaiak ültek, akik nagyon ki voltak akadva, mert tőlük is elkoboztak valamit, szerintük igazságtalanul. Ja kérem, Kína nem az emberi jogok respektálásáról híres.