Kína 5.

A késő esti órákban érkeztünk Xian-ba, így a szállodai szoba elfoglalása után rögtön lepihentünk. Helen, az ottani idegenvezető volt az eddigi legfantasztikusabb guide, akivel valaha találkoztam. Olyan jól beszélt angolul, hogy azt hittük, hogy kint élt valahol, pedig nem. Árasztotta ránk az érdekességeket, a fiúk néha már egy kicsit túlzásnak is találták. Leste a kívánságainkat, és a programokat teljesen ránk szabta, akár az utolsó pillanatban is változtatott.

Másnap délelőtt frissen, kipihenten indultunk az Agyaghadsereg megtekintésére.
Ez csak egy részük:

Nini, egy ismerős arc:

Hihetetlenül részletesen kidolgozottak, és nem egyformák!:

A sebesültek elkülönítve várják a kezelést:

Addig gyönyörködtünk a katonákban, míg jól elment az idő, így a programot másnap folytattuk. Szerencsénk volt, mert mikor reggel panda lesre indultunk a Zhouzhi Nemzeti Parkba, az idő kellemesen hűvös volt, némi szemetelő esővel. Ez azért volt jó, mert a pandák amúgy is baromi lusták, de melegben aztán végképp nem mutatkoznak. Az etetésre értünk oda, ami egy elkerített részben történik, így várnunk kellett, míg méltóztatnak kifáradni. Helen bepróbálkozott, hogy engedjenek be bennünket, de az ápolók hajthatatlannak mutatkoztak. Bezzeg mikor távoztunk, éppen kiengedtek két embert. Vezetőnk úgy feldühödött, hogy azt hittük, hogy keresztbe lenyeli az alkalmazottakat. Bár nem beszélünk kínaiul, de tuti nem tették zsebre, amit Helentől kaptak.

És akkor lássuk a medvét!

Ezután Donghan-ba mentünk, ami a helyi festészetéről és papírkép készítéséről híres. Gondolom mindenki csinált gyerekkorában ollóval papírterítőt. Hát ez is hasonló, bár egy kicsit magasabb színvonalú. :-) Naptár, a kínai állatövi jegyekkel:

Ebbe a faluba rengeteg turista jár. Külföldi diákcsoportoknak tartanak művészeti foglalkozásokat, míg ők cserébe angolul oktatják a helyieket.

Délután egy kicsit elmentünk önállóan bóklászni. Bár a szállásunk remek volt, a környéke viszont nagyon lepukkant. Az egy dolog, hogy semmi izgalmasat nem láttunk, viszont olyan szennyezett volt a levegő, hogy az egy órás séta alatt nagyon nehezen vettem a levegőt, szabályosan éreztem, hogy port  nyelek. Este aztán egy fantasztikus, látványos show-ban volt részünk. Zenés, táncos műsor keretében mutatták be a Tang dinasztia életét. Az ő uralkodásuk idején élte Kína aranykorát.

Ezután hivatalosan egy speciális dumpling étterembe mentünk volna, merthogy híresek a töltött gombóckáikról. Ellenben egy lisztérzékenynek ez nem túl nyerő vacsora, nem beszélve arról, hogy a család többi része sincs oda érte. Így maradtunk a svédasztalos megoldásnál.
Azért íme egy kis ízelítő:

Az utolsó nap bóklásztunk a városfalon,

megnéztük Xian egyik jelképének számító Fehér Liba Pagodát, illetve az ottani híres mecsetet és muszlim utcát. Nem gondoltam volna, hogy itt is élnek muzulmánok, pedig de.

A xiani tartózkodásunk lezárásaként elmentünk enni egy "főzz magad" étterembe. Mindenki mellett volt egy kis "tűzhely", lábassal, alapanyagok középen. Egy nagy asztalon mindenféle fűszerek, ízesítők. Lehetett alkotni. A fiúk mindhárman finom levest főztek, és egészen jól is laktak, nem mellesleg baromira élvezték. Én inkább fényképeztem, és reménykedtem, hogy este, Sanghajban majd valami finom pótvacsorát ehetek.