Érdekességek

1. Az egyik dolog, amivel már terhességem alatt állandóan megleptek, hogy, mikor kiderült, hogy a 3. gyerek is fiú lesz, akkor rögtön mondták, hogy de legalább így én maradok a legszebb a családban. ??? Nyilván nem látták még a fiúkat...

2. Szülés után azzal sokkoltak bennünket, hogy hoztak egy szép cserépedényt, hogy tessék, ez a miénk. No mi volt benne? Hát a méhlepény. Látnotok kellett volna az arcunkat! Én mondtam J-nek, hogy hallottam már arról, hogy van aki megeszi, mert állítólag jótékony hatása van, de ezt inkább elvetettük. Kiderült, hogy itt az a szokás, hogy haza viszik, és elássák a szülőfalujukban. 

Ezt találtam erről a cotcot.hu-n: "Ennél azért jóval elterjedtebb a méhlepény egyéb felhasználási módja, ami a nálunk is gyakori faültetési szokást veszi alapul, csak a baba érkezésének tiszteletére ültetett csemete alá a placentát is elhelyezik. Széles körben gyakorolják ezt Ausztráliában, Új-Zélandon, Hawaiion vagy éppen Malajziában, sokszor a kórház maga teszi fel a kérdést a nőnek, óhajtja-e hazaszállítmányozni a funkcióját vesztett szervet. Maori nyelven egy ember otthonát ugyanaz a szó jelöli, mint magát a méhlepényt, ezzel is jelezvén, az ember ott van otthon, ahol az egykor őt tápláló szervből egy másik élőlény hajtott ki."

3. Az LLL (La Leche Liga) aktivistáknak Indonézia maga a Kánaán. Nyilván egészségügyi okokból, de baromira favorizálják a szoptatást. Az összes terhes anyáknak szóló kiadványban kiemelten foglalkoznak vele, a nők szinte első kérdése a kisgyerek láttán, hogy szoptatod-e. Úgy tűnik, hogy a nyugati nőkről az a sztereotípia, hogy ők inkább tápszereznek, mert amint válaszolok, hogy persze, anyatejes a gyerek, akkor olyan elismerő megjegyzéseket kapok, mintha valami nagy dolgot tennék.

4. A babakocsi nem annyira divat, főleg, hogy ugye sétálgatni nem igazán lehet. A többség kendőben hordoz. Többség alatt értsétek a szegényebbeket, illetve a gazdagok dadusait. A kendőt általában félvállra veszik, ami szerintem baromi kényelmetlen lehet, főleg egy nagyobb gyerek esetében. Én baromi béna vagyok a hordozókendők megkötésében, így maradtam egy jó kis kengurunál. Sikerült egy olyan modellt  találni, amibe nem izzadunk bele a gyerekkel, és totál kényelmes. Már kétszer teszteltem, és Marcinak is tetszett, annyira, hogy pillanatokon belül elaludt benne.