A kellemes kórházi körülményeket taglaló írásomban csak pont a lényeget nem említettem, a szakszerű orvosi ellátást és a szuper felszereltséget.
A klinikán ahova járunk, és a kórházban is, a legmodernebb berendezések állnak rendelkezésre. Rossz nyelvek szerint persze, ez így van, csak éppen a személyzet idióta általában és nem tudja kezelni. Szerencsére esetünkben nem így volt! Az orvosi hozzáértést nyilván csak a saját tapasztalataim alapján tudom megítélni, és azt is csak úgy, hogy vészhelyzet volt, az orvos felismerte, cselekedett és mindenki egészségesen jött ki a dologból, ergo jók. A nőgyógyászom egy fiatal, kínai származású nő, szerintem nagyon profi. Mondjuk mindig siet, viszont alapos, és ha kérdésem van, akkor szán időt a magyarázatra. Azon túl, hogy sikeresen világra segítette Marcit, a vágásom is gyönyörű és fájdalommentes. A gyerekorvos szintén körültekintő, és ami különösen tetszik nekem, hogy nem akar rögtön gyógyszert felírni, mint itt általában. Nemcsak ők, hanem a nővérek is mind kedvesek, és többé-kevésbé beszélnek angolul is, emellett rendesen tudtak vért venni, meg infúziót bekötni, stb. Üdítő volt, hogy műszakváltásnál mindig bejött a főnéni az új gárdát bemutatni. A legnagyobb meglepetést viszont az altató orvos okozta, akit első blikkre beteghordó fiúnak néztem. Totál fiatal, iszonyat jóképű (no ilyet se mondtam még indonézre :-) ), tökéletesen beszélt angolul és az epidurált is remekül szúrta a hátamba.
Valaki kérdezte az árakat. Ez bizony nagyon szórt. A sofőrünk barátjának felesége, azaz a kevéssé tehetős, mondhatni szegényebb rétegből való lány az állami kórházban 6 M Rp-át fizetett egy császáros szülésért. Ez a havi fizetésének háromszorosa. A követségen dolgozó indonéz hölgy szülése 17 M-ba került. Ő mondjuk a középosztályhoz sorolható. Egy itteni mérnök fizuja 25 M-nál kezdődik, azaz nekik kb. egy havi keresetük. Az én biztosítómnak 45 M-ról szólt a kiállított számla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése