Múlt héten J. egyik magyar kollégája vacsizott nálunk, aki 3 hétig próbálta segíteni az itteni munkát némi installálással és integrálással. Neki köszönhetjük a lego kiszállítását. A fiúkat, különösen G-t, teljesen elbűvölte, így miután elmesélte, hogy vulkán túrán volt előző hétvégén, G-t sem kellett győzködni, hogy mi is menjünk.
Jakartától kb. 180 km-re, Nyugat-Jáva fővárosa, Bandung közelében található a Tangkuban Parahu vulkán. Autóval 3-4 óra az út, így az olvasnivalótól kezdve a videójátékon át az acélos idegekig, mindennel felszerelkeztünk.
Messziről a hegy egy felfordított csónakra hasonlít. A legenda szerint a távolba szakadt herceg hazatérvén szerelmes lett a saját édesanyjába. A királynő, mikor rájött, hogy ki is a kérője, próbatétel elé állította. Akkor lesz a felesége, ha egy éjszaka alatt épít egy hatalmas hajót. Látva, hogy a munka túl jól halad, az asszony az isteneket kérte, hogy előbb kelljen fel a Nap. A kakaskukorékolást meghallván a herceg mérgében fejre állította a művét.
A vulkán megközelítése rendkívül turistabarát, mert egészen a legnagyobb kráter, a Kawah Ratu tetejéig autóval lehet felmenni. 1830 méter magasan a levegő kellemesen hűvös, csak a kénes bűz zavarja a gyönyörködést. Miután a vulkán maradványai leszakadtak a magmakamrába, kaldera képződött, azaz az egykori kráter helyett egy nagyméretű, üstszerű képződményt láthatunk. Az utolsó kitörés negyven éve volt, bár 1992-ben az észlelt figyelmeztető jelek hatására egy időre lezárták a területet. A veszélyes gázok miatt ebbe a kráterbe tilos a leereszkedés, nem úgy, mint a szomszédos Kawah Domas-ba. A felfedezéséhez vezetőt fogadtunk a turista centrumban, amit az alábbi kép örökít meg. A jobb felső sarokban egy fotó van. REJTVÉNY: Kit ábrázol?
A Kawah Domashoz vezető út kb. 900 méter, kellemesen lejtős terep, mint egy erdei ösvény. Leérve, a vulkanikus részen a feltörő gejzírekben tojást lehet főzni, illetve a kénes iszapban sokan áztatják a lábukat. Mi inkább csak fotóztunk és mászkáltunk a meleg köveken. Na jó, azért a tojásfőzést nem hagytuk ki.
Némileg kitikkadva indultunk a "lenti" parkolóba, ahol sofőrünkkel találkoztunk. Már csak egy kilométer, és nem is a meredek részen kell visszamenni, bátorítottuk magunkat. Hát... oké, tényleg csak a kétharmada újabb emelkedő, az utolsó 300 méter már szinte lapos. Hatalmas fák között kanyarogtunk, mint egy őserdő, olyan az egész.
Bemásztunk az autóba, majd mindössze két szót tudtunk mondani: Pizza Hut. Ekkor ugyanis már 3 óra volt, és mi utoljára reggel 7-kor ettünk, leszámítva az autókázás alatti nasit. Bandungban láttuk a műintézményt, így reméltük, hogy visszafelé csak ráakadunk megint. Én majdnem elaludtam, mindössze az éhség akadályozott. J. figyelte az utat, hátha felbukkan az étterem, de csak nem akart elénk ugrani. Éppen kinyitottam a szemem, mikor megláttam a táblát. 200 méter és ehetünk! Szerencsére a bejáratnál nem kellett várnunk, és egy hatalmas asztalt kaptunk. Kellett is, mert annyi mindent rendeltünk. 40 perc múlva tele hassal, vidáman indultunk haza.
Ha fent nem klikkoltál, akkor itt vannak újra a képeink.
Jakartától kb. 180 km-re, Nyugat-Jáva fővárosa, Bandung közelében található a Tangkuban Parahu vulkán. Autóval 3-4 óra az út, így az olvasnivalótól kezdve a videójátékon át az acélos idegekig, mindennel felszerelkeztünk.
Messziről a hegy egy felfordított csónakra hasonlít. A legenda szerint a távolba szakadt herceg hazatérvén szerelmes lett a saját édesanyjába. A királynő, mikor rájött, hogy ki is a kérője, próbatétel elé állította. Akkor lesz a felesége, ha egy éjszaka alatt épít egy hatalmas hajót. Látva, hogy a munka túl jól halad, az asszony az isteneket kérte, hogy előbb kelljen fel a Nap. A kakaskukorékolást meghallván a herceg mérgében fejre állította a művét.
A vulkán megközelítése rendkívül turistabarát, mert egészen a legnagyobb kráter, a Kawah Ratu tetejéig autóval lehet felmenni. 1830 méter magasan a levegő kellemesen hűvös, csak a kénes bűz zavarja a gyönyörködést. Miután a vulkán maradványai leszakadtak a magmakamrába, kaldera képződött, azaz az egykori kráter helyett egy nagyméretű, üstszerű képződményt láthatunk. Az utolsó kitörés negyven éve volt, bár 1992-ben az észlelt figyelmeztető jelek hatására egy időre lezárták a területet. A veszélyes gázok miatt ebbe a kráterbe tilos a leereszkedés, nem úgy, mint a szomszédos Kawah Domas-ba. A felfedezéséhez vezetőt fogadtunk a turista centrumban, amit az alábbi kép örökít meg. A jobb felső sarokban egy fotó van. REJTVÉNY: Kit ábrázol?
A Kawah Domashoz vezető út kb. 900 méter, kellemesen lejtős terep, mint egy erdei ösvény. Leérve, a vulkanikus részen a feltörő gejzírekben tojást lehet főzni, illetve a kénes iszapban sokan áztatják a lábukat. Mi inkább csak fotóztunk és mászkáltunk a meleg köveken. Na jó, azért a tojásfőzést nem hagytuk ki.
Némileg kitikkadva indultunk a "lenti" parkolóba, ahol sofőrünkkel találkoztunk. Már csak egy kilométer, és nem is a meredek részen kell visszamenni, bátorítottuk magunkat. Hát... oké, tényleg csak a kétharmada újabb emelkedő, az utolsó 300 méter már szinte lapos. Hatalmas fák között kanyarogtunk, mint egy őserdő, olyan az egész.
Bemásztunk az autóba, majd mindössze két szót tudtunk mondani: Pizza Hut. Ekkor ugyanis már 3 óra volt, és mi utoljára reggel 7-kor ettünk, leszámítva az autókázás alatti nasit. Bandungban láttuk a műintézményt, így reméltük, hogy visszafelé csak ráakadunk megint. Én majdnem elaludtam, mindössze az éhség akadályozott. J. figyelte az utat, hátha felbukkan az étterem, de csak nem akart elénk ugrani. Éppen kinyitottam a szemem, mikor megláttam a táblát. 200 méter és ehetünk! Szerencsére a bejáratnál nem kellett várnunk, és egy hatalmas asztalt kaptunk. Kellett is, mert annyi mindent rendeltünk. 40 perc múlva tele hassal, vidáman indultunk haza.
Ha fent nem klikkoltál, akkor itt vannak újra a képeink.
Hmm... Diana hercegnő v. David Attenborough :-)
VálaszTörlésHideg, nagyon hideg! :-)
VálaszTörlés:-(
VálaszTörlés