Miután Hong Kongban kellőképpen kifáradtunk és megfagytunk, úgy gondoltuk, hogy átugrunk Makaóra. Csütörtökön reggeli után el is indultunk a kikötőbe jegyet venni, miután előző este az internet segítségével kiokosodtunk a lehetőségekről. (Legalábbis ezt hittük.)
A pénztáraknál iszonyat sor fogadott. Két társasággal lehet eljutni a szerencsejáték itteni fővárosába, mindkettővel kb. 1 óra az út, és árban is hasonlók. Bepróbálkoztunk a pirosnál, ahol kiderült, hogy aznapra már csak nagyon késő délutánra van jegy. Erre átrohantunk a kékhez, ahol legalább rövidebb volt a sor, viszont hely szintén nem volt. No erre taktikát váltottunk, és másnapra próbáltunk jegyet szerezni. Ha-ha-ha, nevettek a képünkbe mindenhol. Végül a kéknél mégiscsak sikerült, bár délután 1 órára. Szóval aki hasonló utat tervez, annak ajánlom az internetes foglalást! Az érdekes az, hogy feltehetőleg elővételben csak bizonyos számú jegyet adnak el, mert bár nekünk azt mondták, hogy á, már aznapra nincs jegy, a sorokban mégiscsak rengetegen álltak. :-O Eléggé morogtam, mert 4 órát kevésnek tartottam a városnézésre, de ez van, legalább ennyi jut.
A jegyvásárlásos mizériával nagyon elment az idő, és a fiúk jól le is fáradtak, így kibulizták, hogy menjünk vissza a szállodába. Szent ígéretet tettek, hogy jól viselkednek és szépen játszanak, csak ne kelljen velünk jönniük. Így aztán J-vel kettesben kerekedtünk fel egy utolsó esélyt adva a városnak, hogy meggyőzzön bennünket a szépségéről.
Viszonylag gyors, szervezett és nem túl drága módja egy város bejárásának a "hop on, hop off" típusú városnéző buszos túra. Már a reptéren hirdette magát a Big Bus Company, és néhány látványosságnál is próbáltak "rájuk" beszélni az ügynökeik. Szerencsénkre a szállásunktól nem messze lévő buszmegállóban viszont megláttuk egy másik társaság, a Rickshaw jelzését. Mint kiderült, ez hatod annyiért kínálta magát, annyi különbséggel, hogy velük Kowloonba nem lehet menni. Nem kellett sokat gondolkodni, főleg, hogy a busz kb. 10 perc múlva ott is volt. Végigjártuk a "Metropolis" és "Heritage" utat is, és végül rendkívül örültünk, hogy a fiúkat a szállodában hagytuk. Elugrottunk metróval Kowloon-ra is, ahol gyalogosan jártunk be egy jó nagy részt, felderítendő a sokat reklámozott remek piacokat. Háááááááááááát... erről már tettem említést, több szót nem érdemel. A buszozásról annyit, hogy folyamatosan vártam, hátha most, hátha most, de nem jött az a pillanat, mikor azt mondtam volna, hogy igen, ezt látni kell, megérte eljönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése