Remélem, hogy sikerül "álomba írnom" magam, mert már nagyon elegem van az időeltolódásos cécóból. Pár óra forgolódás után inkább billentyűzetet ragadtam, hátha ez segít. Csapongani fogok, nézzétek el!
A blog címe hamarosan megváltozik, mert most már biztos tovább maradunk 10 hónapnál. Anno babonából írtam kérdőjellel az időpontot, remélve, hogy több lesz. És lőn! Hogy mennyivel, azt nem tudjuk. Fél évre lehet előre tervezni.
Holnap indulunk vissza Jakartába. Sikerült elintézni a vízumot, amivel beléphetünk Indonéziába, de a hosszabb tartózkodáshoz ismét le kell futni a Bevándárlási Hivatalnál a köröket, mintha az elmúlt közel egy évben nem is ott éltünk volna.
A cég gondoskodik róla, hogy nehogy kijöjjek a csomagolásból, mert úgy tűnik, hogy költöznünk kell. Két napja J. kapott egy telefont, hogy a házunk bérlete lejár márciusban, viszont nemrégiben két ház is megürült (haza települtek a lakók), így anyagi megfontolásból azok közül kellene választanunk. Itt ugyanis az a szokás, hogy a bérleti szerződést minimum egy, de méginkább két évre kötik, közben nem lehet felmondani, mert akkor a bérlő bukja a pénzt. Egyelőre reménykedünk, hogy jobbakat mutatnak! :-)
Bőrönd ügyben óriási a happy end! Két újat kaptunk. A nagy ugyanolyan Samsonite, csak más színű, a kicsi pedig egy csinos fekete. Elkerülendő az újabb túlsúlyt, nekem is vettünk egy gurulós táskát, így a könyvek a három kabincsomagban fognak lapulni. Még jó, hogy mindnek van kereke, mert különben kicsit feltűnő lenne, ahogy próbáljuk magunk után vonszolni a "kis, könnyű" kézi poggyászt. Remélem a blogot nem olvassák a légitársaság képviselői, mert nem akarom, hogy a következő postban a pofára esésünkről kelljen írnom.
Jelenlegi szingapúri tartózkodásunk kevésbé volt zsúfolt, mint az őszi. A város is csendesebb, mint akkor, a Forma 1 idején. Sentosán a Luge-nál (go-kart szerűség) nem kellett sorban állni, így a fiúk a 8 csúszást, vissza libegőzést az induláshoz, bő két óra alatt abszolválták.
A városnéző kétéltű kacsával szeptemberben azért nem tudtunk menni, mert napokra előre eladták a jegyeket. Most azonnal indulhattunk, még sorban sem kellett állni.
Hála az esti álmatlanságunknak, az éjszakai szafarit is nagyon élveztük, nem voltunk fáradtak.
A fiúk már várják, hogy Jakartában legyünk, mert még egy hétig nincs iskola. Egyelőre nem veszik komolyan anyjuk figyelmeztetését, hogy azért a magyar tanulás megkezdődik.
Suli:
Bármilyen áradozásom a nemzetközi iskoláról nem a magyar intézmények, tanárok ellen van!!! Egyszerűen örülök, hogy a fiúk egy más, számukra nagyon tetsző környezetbe kerültek.
Az úszóverseny eredményeivel pedig még nem is dicsekedtem! Bali szerzett egy első, két második és egy harmadik helyet is!
A bizonyító erejű érmeket hamarosan lefotózom és beteszem.
A blog címe hamarosan megváltozik, mert most már biztos tovább maradunk 10 hónapnál. Anno babonából írtam kérdőjellel az időpontot, remélve, hogy több lesz. És lőn! Hogy mennyivel, azt nem tudjuk. Fél évre lehet előre tervezni.
Holnap indulunk vissza Jakartába. Sikerült elintézni a vízumot, amivel beléphetünk Indonéziába, de a hosszabb tartózkodáshoz ismét le kell futni a Bevándárlási Hivatalnál a köröket, mintha az elmúlt közel egy évben nem is ott éltünk volna.
A cég gondoskodik róla, hogy nehogy kijöjjek a csomagolásból, mert úgy tűnik, hogy költöznünk kell. Két napja J. kapott egy telefont, hogy a házunk bérlete lejár márciusban, viszont nemrégiben két ház is megürült (haza települtek a lakók), így anyagi megfontolásból azok közül kellene választanunk. Itt ugyanis az a szokás, hogy a bérleti szerződést minimum egy, de méginkább két évre kötik, közben nem lehet felmondani, mert akkor a bérlő bukja a pénzt. Egyelőre reménykedünk, hogy jobbakat mutatnak! :-)
Bőrönd ügyben óriási a happy end! Két újat kaptunk. A nagy ugyanolyan Samsonite, csak más színű, a kicsi pedig egy csinos fekete. Elkerülendő az újabb túlsúlyt, nekem is vettünk egy gurulós táskát, így a könyvek a három kabincsomagban fognak lapulni. Még jó, hogy mindnek van kereke, mert különben kicsit feltűnő lenne, ahogy próbáljuk magunk után vonszolni a "kis, könnyű" kézi poggyászt. Remélem a blogot nem olvassák a légitársaság képviselői, mert nem akarom, hogy a következő postban a pofára esésünkről kelljen írnom.
Jelenlegi szingapúri tartózkodásunk kevésbé volt zsúfolt, mint az őszi. A város is csendesebb, mint akkor, a Forma 1 idején. Sentosán a Luge-nál (go-kart szerűség) nem kellett sorban állni, így a fiúk a 8 csúszást, vissza libegőzést az induláshoz, bő két óra alatt abszolválták.
A városnéző kétéltű kacsával szeptemberben azért nem tudtunk menni, mert napokra előre eladták a jegyeket. Most azonnal indulhattunk, még sorban sem kellett állni.
Hála az esti álmatlanságunknak, az éjszakai szafarit is nagyon élveztük, nem voltunk fáradtak.
A fiúk már várják, hogy Jakartában legyünk, mert még egy hétig nincs iskola. Egyelőre nem veszik komolyan anyjuk figyelmeztetését, hogy azért a magyar tanulás megkezdődik.
Suli:
Bármilyen áradozásom a nemzetközi iskoláról nem a magyar intézmények, tanárok ellen van!!! Egyszerűen örülök, hogy a fiúk egy más, számukra nagyon tetsző környezetbe kerültek.
Az úszóverseny eredményeivel pedig még nem is dicsekedtem! Bali szerzett egy első, két második és egy harmadik helyet is!
A bizonyító erejű érmeket hamarosan lefotózom és beteszem.
Azért örülök hogy nem jót álom manó a szemedre :-P mert legalább már adtál hírt magatokról :-))), Bálintnak Gratulálok!! Ha szuper helyeken jártatok őszátok meg velünk legalább a fényképeket :-P ha van!!!? , a receptről nem el felejtkezni , mert úgysem szabadulsz tőlem :-P.
VálaszTörlésPusszantás mindenkinek!!!!!Ildi :-)