Jakartai idő szerint 19.30-ra értünk haza (magyar idő szerint: 14.30). Én megkezdtem a kipakolást, a gyerekek pedig a ház felfedezését.
Szerencsére nagyon tetszett nekik, csak a szobaválasztás körül volt némi nézet eltérés, de B. szokás szerint beletörődött G. akaratába.
A gyerekek ettek, aztán mindenki ment aludni. G-t mivel hulla volt, gyorsan elnyomta az állom, de B. végül még éjfélig szórakoztatott bennünket. Szegény J-nek megette a vacsoráját is, pótvacsi gyanánt. Mire őt is sikerült rávenni az alvásra, már éjfél volt. Ekkor J. megjegyezte, hogy gyorsan kellene nekünk is aludni, mert kb. 4 nyugodt óránk van. Ha-ha, gondoltam, mi zavarhatna ezen a csendes környéken?
Sorrendben a következők:
- 4.30 müezin imára hívó éneke
- madarak (a pesti kertvárosban ehhez képest némák a madarak)
- motorosok
- apuka aki a nyílt utcán, pont előttünk tanítja pattintva passzolni a gyerekét a kosárlabdával
A müezin és a madarak még oké volt, gyorsan visszaaludtam, de, hogy a motorosok zaja ennyire behallatszik, az nagyon szíven ütött. Többször voltunk a háznál, és mindig olyan csendes volt minden. A kosarazó apa-fia duót pedig egyszerűen nem értettem. Eljöttek otthonról, hogy anyát ne zavarják? Vagy mi?
7-8-ig agonizáltam és gondolatban különböző módszereket találtam ki a labdázók elzavarására, kezdve attól, hogy megdobálom őket a pálmafánk (igen, van az is!) termésével (nem, nem kókusz, annyira nem vagyok vadállat).
Végül visszaaludtam, és 12-kor sikerült felkelnem a fiúkkal együtt.
A probléma csak ott volt, hogy sofőrünket is 12-re hívtuk, hogy elmenjünk vásárolni néhány dolgot, és ebédeljünk.
Szerencsére nagyon tetszett nekik, csak a szobaválasztás körül volt némi nézet eltérés, de B. szokás szerint beletörődött G. akaratába.
A gyerekek ettek, aztán mindenki ment aludni. G-t mivel hulla volt, gyorsan elnyomta az állom, de B. végül még éjfélig szórakoztatott bennünket. Szegény J-nek megette a vacsoráját is, pótvacsi gyanánt. Mire őt is sikerült rávenni az alvásra, már éjfél volt. Ekkor J. megjegyezte, hogy gyorsan kellene nekünk is aludni, mert kb. 4 nyugodt óránk van. Ha-ha, gondoltam, mi zavarhatna ezen a csendes környéken?
Sorrendben a következők:
- 4.30 müezin imára hívó éneke
- madarak (a pesti kertvárosban ehhez képest némák a madarak)
- motorosok
- apuka aki a nyílt utcán, pont előttünk tanítja pattintva passzolni a gyerekét a kosárlabdával
A müezin és a madarak még oké volt, gyorsan visszaaludtam, de, hogy a motorosok zaja ennyire behallatszik, az nagyon szíven ütött. Többször voltunk a háznál, és mindig olyan csendes volt minden. A kosarazó apa-fia duót pedig egyszerűen nem értettem. Eljöttek otthonról, hogy anyát ne zavarják? Vagy mi?
7-8-ig agonizáltam és gondolatban különböző módszereket találtam ki a labdázók elzavarására, kezdve attól, hogy megdobálom őket a pálmafánk (igen, van az is!) termésével (nem, nem kókusz, annyira nem vagyok vadállat).
Végül visszaaludtam, és 12-kor sikerült felkelnem a fiúkkal együtt.
A probléma csak ott volt, hogy sofőrünket is 12-re hívtuk, hogy elmenjünk vásárolni néhány dolgot, és ebédeljünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése