Régen nem írtam.
No nem azért mert nem lett volna miről, egyszerűen csak sodortak az események, és estére általában hulla fáradt voltam.
Két napja egy idézet kattog a fejemben. Ez adja vissza legjobban a jelenlegi lelki állapotomat:
"Je suis plus isolé qu'un naufrage sur une radeau, au milieu de l'océan."
Nem árulom el, hogy mit jelent, akit érdekel, az kicsit küzdjön, aki pedig megmondja, hogy honnan idéztem, az a következő nyereményosztáskor meglepetésre számíthat! :-)
Szóval a jó hírek:
1. Az iskolából megkaptam a pedagógiai véleményeket. OFI (Orsz. Ford. Ir.)
hitelesen lefordította. Első körben 48.500 Forintot kellett fizetnem, DE! mikor kész lett, akkor visszaadtak 13.000 Ft-ot. A fordító biztos olyan jól szórakozott a "G. kiegyensúlyozott, rendezett családi körülmények között nevelkedő kisfiú" és hasonló mondatokon, hogy gondolta, ezt olcsóbban is megcsinálja. :-)
2. Az Apeh-ból megjött az értesítés, hogy befogadták J. kérelmét, x. dátumtól fizetheti magának az eü. járulékot. Ráadásul annyira alaposak, hogy hiába jeleztem, hogy átutalással fizetünk, egy héttel az első levelük után, biztos ami biztos, küldtek csekkeket is. :-)
3. A T-Home se jobb...
Februárban vége lett a jó világnak, és már nem J. cége fizette az internetet, hanem újra a dolgozók. Kb. 5 telefonhívással sikeresen el is intéztük, hogy igen, akarjuk, fizetjük. Aztán március végén átirattuk az én nevemre, mondván, hogy én még kicsit itt vagyok, tudok ügyintézni, ha bármi kell, amúgy ezt is átutalással rendezzük. Május elején a régi szomszédaink (három éve elköltöztünk) jelezték, hogy kaptunk két levelet a T-Home-tól. Megállapodtunk, hogy majd találkozunk úgy is egy búcsúzás erejéig, és akkor oda adják, mert biztos csak valami reklám anyag.
Sajnos azonban ők lebetegedtek (innen is jobbulást!) így végül bedobták a postaládánkba. Tegnap (utazás előtti napon) ki is bontottam, és infarktáltam. Egy internet számla volt benne, J. nevére, a régi címünkre. Mi vaaaaaaaaaaaaaaan?
Berobogtam egy T-Pontba, ahol egy nagyon szimpatikus ügyintézővel sikerült tisztázni, hogy igen, ez arra az egy hónapra, márciusra szól, amit már nem a cég fizetett, de még nem is az én nevemen volt, viszont véletlenül nem a számlánkról vonták le (amúgy tényleg!), hanem csekket küldtek, ráadásul rossz címre. Mindenki hibázhat, oké, na de akkorát? :-O
4. Posta
Ez is egy szép menet volt! Ahhoz, hogy a távollétünkben valaki átvehesse az ajánlott leveleinket, két lehetőség van. Vagy a mi lakcímünkre be kell jelenteni (felejtős) vagy meghatalmazást kell adni. Igen ám, de a meghatalmazónak a postás szeme előtt kell aláírnia a formanyomtatványt. Ez ugye J. esetében már kizárt.
Nosza, akkor nyissunk postafiókot! Ez sem nyert, mert az itteni postán kb. fél év múlva lesz szabad hely.
Így érkeztünk el a legkényelmesebb megoldáshoz, amit persze véletlenül sem mondtak volna maguktól... mégpedig, hogy irányíttassuk át a leveleinket. Ehhez elég volt az én aláírásom, és így minden levelünk anyósoméknál landol. Köszönjük Anyuci!
5. A cégemnél volt egy kis búcsúbuli
Kollégáim nagyon aranyosak voltak. Az eszem-iszom mellett zene is volt, és ismét énekelhettem! Nagyon szerethetnek, ha ezt is elviselik tőlem. :-) Sőt, meglepetésként egy kis karaoke magnót kaptam.
6. A költöztködés egyik legjobb hozadéka, hogy lehet selejtezni! Nagyon visszafogott voltam, így csak két kukát és egy hatalmas zsákot töltöttem meg. No nem baj, majd ha haza jöttünk!
7. Sikeresen bepakoltam a bőröndökbe
Nem mondom, kicsit szaporodtak, mert a két nagy és egy kicsi mellé be kellett izzítani egy sporttáskát is, de legalább nem kellett ugrálnom rajtuk, hogy bezáródjanak. Attól azért tartok, hogy a nagyok nehezebbek lesznek 30 kg-nál, és ez esetleg probléma lehet, de hátha nem. Pedig a Harry Potter 5-7-ig a legkisebben van, mert iszonyat nehéz. És akkor egy kis dicsekvés: Nem gondoltam volna, hogy G. 4-5 nap alatt elolvas 1-1 kötetet, és el akarja majd olvasni az egész sorozatot. Hála Istennek, azonban így lett. Eredetileg csak az első hármat vettem meg (azok a vékonyabbak), és a harmadik éppen Jakarta felé hajózik. Ezért kell az új szerzeményeket a bőröndben vinni, amiből a negyedik a kézitáskában jön, mert éppen olvasás alatt áll.
Most még kicsit pakolgatok, aztán délben megyek a fiúkért. Irány a reptér és huss Apához. Már mindenki nagyon be van sózva!
A következő bejegyzés Jakartából lesz!
No nem azért mert nem lett volna miről, egyszerűen csak sodortak az események, és estére általában hulla fáradt voltam.
Két napja egy idézet kattog a fejemben. Ez adja vissza legjobban a jelenlegi lelki állapotomat:
"Je suis plus isolé qu'un naufrage sur une radeau, au milieu de l'océan."
Nem árulom el, hogy mit jelent, akit érdekel, az kicsit küzdjön, aki pedig megmondja, hogy honnan idéztem, az a következő nyereményosztáskor meglepetésre számíthat! :-)
Szóval a jó hírek:
1. Az iskolából megkaptam a pedagógiai véleményeket. OFI (Orsz. Ford. Ir.)
hitelesen lefordította. Első körben 48.500 Forintot kellett fizetnem, DE! mikor kész lett, akkor visszaadtak 13.000 Ft-ot. A fordító biztos olyan jól szórakozott a "G. kiegyensúlyozott, rendezett családi körülmények között nevelkedő kisfiú" és hasonló mondatokon, hogy gondolta, ezt olcsóbban is megcsinálja. :-)
2. Az Apeh-ból megjött az értesítés, hogy befogadták J. kérelmét, x. dátumtól fizetheti magának az eü. járulékot. Ráadásul annyira alaposak, hogy hiába jeleztem, hogy átutalással fizetünk, egy héttel az első levelük után, biztos ami biztos, küldtek csekkeket is. :-)
3. A T-Home se jobb...
Februárban vége lett a jó világnak, és már nem J. cége fizette az internetet, hanem újra a dolgozók. Kb. 5 telefonhívással sikeresen el is intéztük, hogy igen, akarjuk, fizetjük. Aztán március végén átirattuk az én nevemre, mondván, hogy én még kicsit itt vagyok, tudok ügyintézni, ha bármi kell, amúgy ezt is átutalással rendezzük. Május elején a régi szomszédaink (három éve elköltöztünk) jelezték, hogy kaptunk két levelet a T-Home-tól. Megállapodtunk, hogy majd találkozunk úgy is egy búcsúzás erejéig, és akkor oda adják, mert biztos csak valami reklám anyag.
Sajnos azonban ők lebetegedtek (innen is jobbulást!) így végül bedobták a postaládánkba. Tegnap (utazás előtti napon) ki is bontottam, és infarktáltam. Egy internet számla volt benne, J. nevére, a régi címünkre. Mi vaaaaaaaaaaaaaaan?
Berobogtam egy T-Pontba, ahol egy nagyon szimpatikus ügyintézővel sikerült tisztázni, hogy igen, ez arra az egy hónapra, márciusra szól, amit már nem a cég fizetett, de még nem is az én nevemen volt, viszont véletlenül nem a számlánkról vonták le (amúgy tényleg!), hanem csekket küldtek, ráadásul rossz címre. Mindenki hibázhat, oké, na de akkorát? :-O
4. Posta
Ez is egy szép menet volt! Ahhoz, hogy a távollétünkben valaki átvehesse az ajánlott leveleinket, két lehetőség van. Vagy a mi lakcímünkre be kell jelenteni (felejtős) vagy meghatalmazást kell adni. Igen ám, de a meghatalmazónak a postás szeme előtt kell aláírnia a formanyomtatványt. Ez ugye J. esetében már kizárt.
Nosza, akkor nyissunk postafiókot! Ez sem nyert, mert az itteni postán kb. fél év múlva lesz szabad hely.
Így érkeztünk el a legkényelmesebb megoldáshoz, amit persze véletlenül sem mondtak volna maguktól... mégpedig, hogy irányíttassuk át a leveleinket. Ehhez elég volt az én aláírásom, és így minden levelünk anyósoméknál landol. Köszönjük Anyuci!
5. A cégemnél volt egy kis búcsúbuli
Kollégáim nagyon aranyosak voltak. Az eszem-iszom mellett zene is volt, és ismét énekelhettem! Nagyon szerethetnek, ha ezt is elviselik tőlem. :-) Sőt, meglepetésként egy kis karaoke magnót kaptam.
6. A költöztködés egyik legjobb hozadéka, hogy lehet selejtezni! Nagyon visszafogott voltam, így csak két kukát és egy hatalmas zsákot töltöttem meg. No nem baj, majd ha haza jöttünk!
7. Sikeresen bepakoltam a bőröndökbe
Nem mondom, kicsit szaporodtak, mert a két nagy és egy kicsi mellé be kellett izzítani egy sporttáskát is, de legalább nem kellett ugrálnom rajtuk, hogy bezáródjanak. Attól azért tartok, hogy a nagyok nehezebbek lesznek 30 kg-nál, és ez esetleg probléma lehet, de hátha nem. Pedig a Harry Potter 5-7-ig a legkisebben van, mert iszonyat nehéz. És akkor egy kis dicsekvés: Nem gondoltam volna, hogy G. 4-5 nap alatt elolvas 1-1 kötetet, és el akarja majd olvasni az egész sorozatot. Hála Istennek, azonban így lett. Eredetileg csak az első hármat vettem meg (azok a vékonyabbak), és a harmadik éppen Jakarta felé hajózik. Ezért kell az új szerzeményeket a bőröndben vinni, amiből a negyedik a kézitáskában jön, mert éppen olvasás alatt áll.
Most még kicsit pakolgatok, aztán délben megyek a fiúkért. Irány a reptér és huss Apához. Már mindenki nagyon be van sózva!
A következő bejegyzés Jakartából lesz!
Akkor megkéstem, de azért jó utat. (A magyar bürokrácia pedig...)
VálaszTörlésCsak visszajöttem még az utolsó percben. :-) Köszönöm!
VálaszTörlésIde kellett volna írnom a megfejtést, de azért ugye érvényes????
VálaszTörlésÉrvényes, főleg ha nem Google barátod súgott. :-)
VálaszTörlésNaaaaa,micsoda feltételezés! Franciául tudok némiképp, csak az idézet forrását kellett megkeresnem...Szóval maradjunk egy aprócska ajándékban!
VálaszTörlésOk! Az ajándék rendben van, csak az eljuttatáson kell gondolkodnom.
VálaszTörlésÓ, nagyvonalú leszek és kivárom azt az 1 évet, míg hazajöttök...hátha addig mást is megfejtek...
VálaszTörlés