A forgalom kiszámíthatatlansága miatt azt a tanácsot kaptuk, hogy induljunk korán reggel. A-t 8-ra hívtuk, végül 8.30-kor indultunk. Maga a park csak 9-kor nyit, így sokkal előbb nem érdemes oda érni. Mi 10-kor érkeztünk.
Az autópályán nem volt nagy forgalom, ellenben a letérő után volt kb. 2 km, amit lépésben tettünk meg, árusok és kéregetők sorfala között. Ismét a Gettomilliomos elevenedett meg előttem. A gyümölcs, újság, mogyoró stb. árusok mellett rengeteg vak vagy mozgássérült koldus volt, akiket vagy társuk vezetett a kígyózó kocsisor mellett, vagy egyszerűen az út szélén ültek, és úgy kéregettek. A városban, és itt is találkoztunk olyan gyerekekkel, akik egy szál minigitár kísérete mellett énekelgettek, így próbálva pénzhez jutni.
Talán egyszer lesz erőm róluk is fényképet készíteni, de a bensőm egyelőre tiltakozik, hogy nincs jogom hozzá...
Egy idő után a sor kettévált, és mi a szerencsésebbikbe kerültünk. Később rájöttünk, hogy a sűrű autófolyam feltehetőleg a vidámparkba ment, ami szintén itt van.
A belépésnél kiderült, hogy J. otthon hagyta a Kitasát (ez a tartózkodási engedély, a gyerekek és én még nem kaptuk meg), ami csak azért baj, mert azzal a helyi belépők, utazások, stb. olcsóbbak. A pénztáros rendes volt, mert hitt a sofőrünknek és a céges belépőkártyának, így mindössze 5100 Ft volt a családi jegy.
Kaptunk két térképet is, amit a fotóalbum legvégén találtok, és indult a móka.
Mi így elsőre az autós útvonalat választottuk, de lehetőség van kétféle gyalogos túrára, sőt éjszakai szafarira is!
Ahogy a képeim is mutatják, az autóút mellett, sok esetben magán az úton lehet az állatokkal találkozni. Vannak, akiket lehet etetni, de több helyen ki van írva, hogy saját érdekedben ne szállj ki a kocsiból. Persze a növényevők is tartogatnak meglepetéseket! J. görög kollégája is pórul járt. Kíváncsi vagyok, hogy otthon mit szólnának a biztosító emberei, ha a kárbejelentőn azt olvasnák, hogy a napellenzőt egy zebra bontotta le. :-)
Az út végül egy mini vidámpark szerűségbe torkollott. Itt a körhintától a go-kartig van minden. A fiúk az óriáskereket próbálták ki, illetve mentünk egy menetet a kisvasúton, ami bevitt egy alagútba is, ahol mozgó dínók voltak, mindenféle hanghatásokkal. Voltunk a Baby Zoo-ban is, ahol állatokkal lehetett fényképezkedni. Amint az az albumból kiderül, G. nagyon bátor volt! Végül az ajándékboltot is útba ejtettük, ahol jó üzletet kötöttem. Azzal a feltétellel szaporodott a család két vadállattal, hogy szünet ide vagy oda, minden nap tanulunk egy kicsit.
A haza út annyiból volt kalandos, hogy az autópályára felvezető utat hétvégenként 1-1 irányban lezárják a városban, és kiszámíthatatlan, hogy mikor engedik az egyik vagy másik oldalt. Szerencsénk volt, mert kb. 25 perces várakozással megúsztuk. Ezalatt legalább tudtam néhány képet csinálni azokról a zöldségárusokról, akiktől az állatoknak szánt csomagokat lehet venni.
A fényképek sokszor sajnos nem olyan minőségüek amilyennek szerettem volna, de egyrészt halódik a gépem, másrészt több esetben a felhúzott ablak mögül mertem csak kattingatni. Pld. az árusoknál is...
Háromra értünk vissza Jakartába, ahol ömlött az eső. A PIM-ben, az ausztrál étteremben ebédeltünk a fiúk legnagyobb megelégedésére. Egy gyenge pillanatomban megengedtem B-nek, hogy colát igyon. Az ezzel kapcsolatos bohóckodást szintén az albumban láthatjátok. A nap lezárásaként fagyiztunk egyet, aztán jöttünk haza.
Az autópályán nem volt nagy forgalom, ellenben a letérő után volt kb. 2 km, amit lépésben tettünk meg, árusok és kéregetők sorfala között. Ismét a Gettomilliomos elevenedett meg előttem. A gyümölcs, újság, mogyoró stb. árusok mellett rengeteg vak vagy mozgássérült koldus volt, akiket vagy társuk vezetett a kígyózó kocsisor mellett, vagy egyszerűen az út szélén ültek, és úgy kéregettek. A városban, és itt is találkoztunk olyan gyerekekkel, akik egy szál minigitár kísérete mellett énekelgettek, így próbálva pénzhez jutni.
Talán egyszer lesz erőm róluk is fényképet készíteni, de a bensőm egyelőre tiltakozik, hogy nincs jogom hozzá...
Egy idő után a sor kettévált, és mi a szerencsésebbikbe kerültünk. Később rájöttünk, hogy a sűrű autófolyam feltehetőleg a vidámparkba ment, ami szintén itt van.
A belépésnél kiderült, hogy J. otthon hagyta a Kitasát (ez a tartózkodási engedély, a gyerekek és én még nem kaptuk meg), ami csak azért baj, mert azzal a helyi belépők, utazások, stb. olcsóbbak. A pénztáros rendes volt, mert hitt a sofőrünknek és a céges belépőkártyának, így mindössze 5100 Ft volt a családi jegy.
Kaptunk két térképet is, amit a fotóalbum legvégén találtok, és indult a móka.
Mi így elsőre az autós útvonalat választottuk, de lehetőség van kétféle gyalogos túrára, sőt éjszakai szafarira is!
Ahogy a képeim is mutatják, az autóút mellett, sok esetben magán az úton lehet az állatokkal találkozni. Vannak, akiket lehet etetni, de több helyen ki van írva, hogy saját érdekedben ne szállj ki a kocsiból. Persze a növényevők is tartogatnak meglepetéseket! J. görög kollégája is pórul járt. Kíváncsi vagyok, hogy otthon mit szólnának a biztosító emberei, ha a kárbejelentőn azt olvasnák, hogy a napellenzőt egy zebra bontotta le. :-)
Az út végül egy mini vidámpark szerűségbe torkollott. Itt a körhintától a go-kartig van minden. A fiúk az óriáskereket próbálták ki, illetve mentünk egy menetet a kisvasúton, ami bevitt egy alagútba is, ahol mozgó dínók voltak, mindenféle hanghatásokkal. Voltunk a Baby Zoo-ban is, ahol állatokkal lehetett fényképezkedni. Amint az az albumból kiderül, G. nagyon bátor volt! Végül az ajándékboltot is útba ejtettük, ahol jó üzletet kötöttem. Azzal a feltétellel szaporodott a család két vadállattal, hogy szünet ide vagy oda, minden nap tanulunk egy kicsit.
A haza út annyiból volt kalandos, hogy az autópályára felvezető utat hétvégenként 1-1 irányban lezárják a városban, és kiszámíthatatlan, hogy mikor engedik az egyik vagy másik oldalt. Szerencsénk volt, mert kb. 25 perces várakozással megúsztuk. Ezalatt legalább tudtam néhány képet csinálni azokról a zöldségárusokról, akiktől az állatoknak szánt csomagokat lehet venni.
A fényképek sokszor sajnos nem olyan minőségüek amilyennek szerettem volna, de egyrészt halódik a gépem, másrészt több esetben a felhúzott ablak mögül mertem csak kattingatni. Pld. az árusoknál is...
Háromra értünk vissza Jakartába, ahol ömlött az eső. A PIM-ben, az ausztrál étteremben ebédeltünk a fiúk legnagyobb megelégedésére. Egy gyenge pillanatomban megengedtem B-nek, hogy colát igyon. Az ezzel kapcsolatos bohóckodást szintén az albumban láthatjátok. A nap lezárásaként fagyiztunk egyet, aztán jöttünk haza.
szia gergő,tomi vagyok.Láttam a képeidet,nagyon jók voltak.Nagyon jó mulatást kívánok.Tomi
VálaszTörlés