Fogszabályzás

G-nek fogszabályozásra van szüksége. Igen, már ilyen korán, és nem, nem pusztán esztétikai okból. Emlékezvén gyermekkorom rémes kötelező iskolai fogászatára, úgy határoztunk, hogy csak olyanhoz megyünk, akit ajánl valaki. Így jutottunk el a belváros egyik magánklinikájára.

Tavaly ősszel még nem lehetett elkezdeni a kezelést, mert a kellő fogak még nem jöttek ki, de idén év elején ez a pillanat is elérkezett. Elmentünk szépen a dokinénihez, aki első körben egy kezelési tervet és árajánlatot adott. Akkor már tudtuk, hogy max. a fogszabályzóra lesz szükségünk, mert feltehetőleg az állítgatásokra már itt kerül sor, de sebaj, így is vállalják. Az összeg láttán viszont mi döntöttünk úgy, hogy kösz, a gyerek egészsége minden pénzt megér, de azért vannak racionális határok. Két évre szólt a kalkuláció, így mondjuk kb. az összeg fele rögtön nem volt érdekes, mert az a 24 havi konzultáció volt. Summa summarum, a teljes költségvetés 1 millió forintra rúgott.

Hab a tortán, hogy G. utál a belvárosba utazni...

A következő választásunk, így egy "helyi", kertvárosi orvosra esett. Hála Istennek! (Doktornő! A következőket ne olvassa! :-) )

Amellett, hogy kedves, fiatal, nagyon ért a gyerekekhez, így G. imádja. Csuda szép, kék készüléket csinált, ráadásul gyorsan, tekintettel az utazásunkra. G. olyan lelkesen járt a kezelésekre, mintha a legszuperebb dolog történne vele. A dokinéni számára, természetes volt, hogy angolul is elkészítsen minden dokumentációt, kezelési tervet. Megtanította az állítgatást is, így minden tudással felvértezve indultunk útnak.

Itt ma voltunk a klinikán. (A helyről majd külön postban fogok értekezni.) Egy fiatal, szimpatikus indonéz pasi fogja kezelni G-t. Havonta egyszer szeretné látni.

Mindenki boldog és elégedett, csak a fogszabályzó állítóját ne vesztettük volna el. :-)