Repülünk?!

A kérdőjel azért, mert a történelem majdnem ismételte önmagát. A csomagfeladásnál még azt mondták, hogy pontosan indulunk, majd a felszállás előtt fél órával már egy órás késést írtak ki. Az, hogy nem voltam túl boldog, az enyhe kifejezés, tekintve, hogy így tuti buktuk volna az átszállást. Hála Istennek azonban sikerült 30 percre leszorítani az egy órát, és tekintve, hogy a mi gépünkről 11 utas folytatta az útját a Singapore-Jakarta járattal, így megvártak minket!

Frankfurtban a leszállásnál persze még az volt kiírva, hogy pontosan indul a gép, és bár tudtam, hogy megvárnak, azért siettünk. Mondanom sem kell, hogy a reptér másik végébe kellett eljutnunk, beiktatva egy pisilést is. Aztán a rohanás során felbukkanó újabb tájékoztató táblán már láttam, hogy hivatalosan is később indítják a repcsit, így lassítottunk.

Még a jegyvételnél sikerült előre foglalni helyet, így egy remek, hármas ülésen utaztunk. A kaja egész jó volt, B. szerencsére a vacsi és a reggeli között aludt. G. nagyon rosszul bírta, de végül ő is bealudt egy kicsit.

A jakartai belépés nem volt olyan egyszerű, mert bár volt vízumunk, azért ki kellett tölteni fejenként egy belépőpapírt, egy egészségügyi nyilatkozatot (az új influenza miatt) és egy vámnyilatkozatot. A végére már rendesen görcsölt a kezem.

Szegény J. már két órája várt bennünket, mert annyira izgult, hogy a forgalom miatt esetleg sokára ér ki, hogy jó korán elindult. Megvolt a nagy összeborulás, legalábbis a gyerekek rohantak a nyakába. Én kicsit lassabban, a hordárt irányítva érkeztem.