CSAK ERŐS IDEGZETŰ OLVASÓIMNAK!
Három nappal ezelőtt szóltam J-nek, hogy ne tegye a banánt a hűtőbe, mert nem tesz jót neki. (Mármint a banánnak :-) ) Erre mintegy mellékesen közölte, hogy csak az egér miatt pakolta el.
Áááááááááááááá! Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Egér???????
Igen, mikor beköltözött, látta átszaladni a nappalin, de már be van izzítva az egérfogó.
Remek. Kár volt mondani...
Tegnap este az egér ismét megjelent. Ezúttal azonban nem volt szerencséje. Szegény a vendégszobába rohant be. J. pedig gyorsan rázárta az ajtót, majd bevitte az egérfogót is. Egy nagy fém ketrecet képzeljetek el, aminek a végében van a csali.
Ezután jött a várakozás, mialatt J. egérfogós történetekkel szórakoztatott. Megtudtam, hogy apósom anno légpuskát használt. Jelenlegi főnöke pedig, aki egy vérbeli viking, vidéken nőtt fel, és a magtárukban nyíllal rémisztgette a rágcsálókat. Náluk itt nem egér, hanem egyenesen patkány volt a házban, amit elfogott a csapda, de ugye ez életben hagyja a delikvenst. Oda adta az őröknek, hogy csináljanak vele valamit, akik kissé betojtak, majd elkezdtek vizet forralni, hogy ha megfőzik, akkor tuti elpusztul. Erre T., a főnök, mondta, hogy ez így nem lesz jó, így végül elvitték jó messzire az állatot, majd elengedték.
J. biztosított róla, hogy ő nem lesz ilyen humánus, a kis szürke veszélyezteti a család egészségét, ő bizony nem kegyelmez. Majd levonult az egérhez.
Lélegzet visszafojtva vártam az események további alakulását. Egyszer még le is merészkedtem, de csak a zárt ajtót láttam. Gondoltam férfiasan megküzdenek egymással, csak ketten, szemtől szembe. Visszalopakodtam a szobánkba és vártam. Ekkor tompa puffanások következtek. A csata eldőlni látszott.
És megjelent a férfi, egy igazi férfi! Arcán diadalittas mosollyal. Tudtam, hogy ő győzött! Szerencsére a trófeát nem hozta magával, bár azért megkérdezte, hogy akarom-e látni. Nem, nem akartam!
A harc nem volt egyszerű. Szegény állat annyira félhetett, hogy még a csapdához se ment oda, csak elbújt a szekrény mögé. Aztán mikor megjelent az üldözője, akkor először az íróasztalnál keresett menedéket, majd felszaladt a függönyre. Onnan azonban J. hamar lerázta, ekkor kezdődött a végső hajsza. Jobb híján a papucsával próbálta leütni a halálra rémült egeret, ami végül sikerrel járt. A tetemet betette egy nagy műanyag palackba, majd kidobta. Ma el is vitték a hullát.
Három nappal ezelőtt szóltam J-nek, hogy ne tegye a banánt a hűtőbe, mert nem tesz jót neki. (Mármint a banánnak :-) ) Erre mintegy mellékesen közölte, hogy csak az egér miatt pakolta el.
Áááááááááááááá! Miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii? Egér???????
Igen, mikor beköltözött, látta átszaladni a nappalin, de már be van izzítva az egérfogó.
Remek. Kár volt mondani...
Tegnap este az egér ismét megjelent. Ezúttal azonban nem volt szerencséje. Szegény a vendégszobába rohant be. J. pedig gyorsan rázárta az ajtót, majd bevitte az egérfogót is. Egy nagy fém ketrecet képzeljetek el, aminek a végében van a csali.
Ezután jött a várakozás, mialatt J. egérfogós történetekkel szórakoztatott. Megtudtam, hogy apósom anno légpuskát használt. Jelenlegi főnöke pedig, aki egy vérbeli viking, vidéken nőtt fel, és a magtárukban nyíllal rémisztgette a rágcsálókat. Náluk itt nem egér, hanem egyenesen patkány volt a házban, amit elfogott a csapda, de ugye ez életben hagyja a delikvenst. Oda adta az őröknek, hogy csináljanak vele valamit, akik kissé betojtak, majd elkezdtek vizet forralni, hogy ha megfőzik, akkor tuti elpusztul. Erre T., a főnök, mondta, hogy ez így nem lesz jó, így végül elvitték jó messzire az állatot, majd elengedték.
J. biztosított róla, hogy ő nem lesz ilyen humánus, a kis szürke veszélyezteti a család egészségét, ő bizony nem kegyelmez. Majd levonult az egérhez.
Lélegzet visszafojtva vártam az események további alakulását. Egyszer még le is merészkedtem, de csak a zárt ajtót láttam. Gondoltam férfiasan megküzdenek egymással, csak ketten, szemtől szembe. Visszalopakodtam a szobánkba és vártam. Ekkor tompa puffanások következtek. A csata eldőlni látszott.
És megjelent a férfi, egy igazi férfi! Arcán diadalittas mosollyal. Tudtam, hogy ő győzött! Szerencsére a trófeát nem hozta magával, bár azért megkérdezte, hogy akarom-e látni. Nem, nem akartam!
A harc nem volt egyszerű. Szegény állat annyira félhetett, hogy még a csapdához se ment oda, csak elbújt a szekrény mögé. Aztán mikor megjelent az üldözője, akkor először az íróasztalnál keresett menedéket, majd felszaladt a függönyre. Onnan azonban J. hamar lerázta, ekkor kezdődött a végső hajsza. Jobb híján a papucsával próbálta leütni a halálra rémült egeret, ami végül sikerrel járt. A tetemet betette egy nagy műanyag palackba, majd kidobta. Ma el is vitték a hullát.
Lám, már ezért is megérte olyan messzire utazni, hogy kiderüljön ki az úr a házban!!!!
VálaszTörlésA papucs és a holttest mérete közti különbségből ítélve valóban őrült küzdelem lehetett...gondold el, ha a függönyről az egér a hős férfi nyakába ugrott volna....
Üdv Bea
Nálunk az én feladatom megküzdeni a rágcsálókkal (kicsivel, naggyal), vérszomjas pókokkal és betévedt szúnyogokkal :-).
VálaszTörlésDe egy ilyen tényleg nem való a házba. Kint hagynám még azt az egérfogót!
Izé, Moni voltam...
VálaszTörlés:-D :-D :-D :-D Nagyon jóóóóóóóóó!!!!! Dicséret J. -nek!Aki tud az tuddddddddd!
VálaszTörlésÉn is javaslom hogy az egérfogó meg maradjon kint :-P
Pusz Ildi
Moni! Lehet, hogy neked is hatásosabb lenne egy ilyen nagy papucs a "kerti vendégeitek" ellen, mint a méreg. :-)
VálaszTörlésAz az én kerti "vendégem" sajnálatos módon akkora, mint a papucs :-( Annyira azért nem vagyok bátor, hogy egy ekkorával hadakozzam! Marad a méreg. Az én bátor férjem még egy szobában sem maradna meg egy ekkorka kis állattal, elismerésem férjednek a vadaszatért!
VálaszTörlésMoni
...akkor már semmi nem zavarta a névnap /ti.E.nap/önfeledt ünneplését, amihez mi is csak rengeteg
VálaszTörlésboldogságot tudink kivánni
M+M+M